Elkészült az új festményem.
A címe: Szingularitás
60×50 cm, festőkéssel strukturált felület vászonra festve.
Az űr titokzatos kékjében egy spirális forma bontakozik ki – mintha egy másik dimenzió kapuja nyílna meg előttünk. Egy pillanat, ahol minden kezdet és vég összeér. A festmény inspirációja az a gondolat volt, hogy léteznek olyan helyek a világűrben, ahol az idő, a tér és az anyag elveszti határait. Megszűnnek működni a fizika törvényei, és valami ismeretlen veszi át a helyét. A fekete lyukak a mérhetetlen gravitációjuk révén mindent magukba szippantanak. Egyes tudósok állítása szerint minden „bekebelezett” égitest valamilyen átalakult formában megmarad a belsejében. Én így képzelem el ezt az emberiség számára ismeretlen helyet. Minden bizonnyal az is marad, mert onnan nincs visszaút, csak odafelé.