Szeretném felidézni azt a pillanatot, ami az ihletet adta a kép elkészítéséhez. Ismét az erdőt jártam, hogy új élményekkel feltöltődve átvészeljem a szürke hétköznapokat.
Egy erdei kirándulás során egy kis patakhoz értem, amely halkan csörgedezett az ösvény mellett. Lassan haladt, magával sodorva néhány kavicsot. Figyelve a víz csendes áramlását, megörökítettem ezt a pillanatot. A természet egyszerű szépsége megállította az időt. Az apró kavicsok halk nesze, ahogy a víz forgatja őket, arra gondoltam, hogy minden változik, de mégis mindig minden a helyén van.
Méret: 40×50 cm, vászon
Különlegessége a strukturált felület.